AKTUÁLIS

Hirdesd az Igét programok!
2015.12.13.



Református Nevelőszülői Hálózat
2013.04.04.



Keresés a honlapon

Beszámolók egyházmegyei alkalmakról



EGYMÁSSAL KÖZÖSSÉGBEN



- a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye csendes hete Berekfürdőn

Minden emberi lélek a maga természetességében az értékek gyarapítására és megtartására törekszik. Különbség csak ott van közöttünk, hogy mit tartunk személy szerint értéknek, értékesnek. Ha túl tudunk látni a földi világ materiális valóságán, és nemcsak a kézzel fogható tárgyakat tekintjük becsesnek, akkor az egymással való kapcsolatainkat meghatározó jellemzőkre is féltve őrzött kincsként tekintünk. S így lesz értékké a hűség, a megbízhatóság, a szavahihetőség, a bizalom vagy éppen a kiszámíthatóság. Hosszasan folytathatnánk a sort, hogy mi miért lehet számunkra is igencsak megbecsültté és fontossá. Miközben számba vesszük értékeinket, rá kell, hogy döbbenjünk arra, hogy az egyik legfontosabb értékünk, hogy kapcsolatban, közösségben lehetünk egymással.
A közösség érték – még ha kevéssé megbecsült is az egyéni érdek világában. Gondoljuk csak végig a közösséget sokan pusztán csak egy színtérnek tekintik, ahol a hatalmat gyakorolhatják, ahol akaratukat érvényesíthetik. Pedig az igazi közösség ismérve a kölcsönösség, ahol a felek egymásért, egymás mellett békességben élnek a jótékony gyarapítás szolgálatában.
Elgondolkodtató, hogy a közösség fogalma ebben a felfogásban eléggé megkopott. Ezért lényeges, hogy úja és újra felhívják a figyelmet arra, hogy a korszellemmel szemben mégis lehet közösségben élni és nem magányosan, elidegenedve létezni, lehet egymás javára lenni és nem a másik ellen tenni.
A Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye a maga lehetőségeihez mérten igyekszik felhívni a figyelmet a közösség fontosságára, vitathatatlan értékére. Mindezt nem csak szavakkal teszi, hanem élő cselekedettel, azzal, hogy maga is közösséget teremt. 2010. március 1. és 6. között Berekfürdőn az egyházmegye csendes hetet szervezett gyülekezeteinek tagjai számára híven az elmúlt évek hagyományához. Idén az Edinburghi Világmissziói Konferencia száz éves évfordulójának alkalmából a hét előadásainak témája a világmisszióhoz kapcsolódott. Bodnár Róbert tuzséri lelkipásztor Missziói kihívások a XXI. században, Román János záhonyi lelkipásztor Társadalmi missziók, Iván Barna eperjeskei lelkipásztor A Bibliafordítás, mint misszió és Kozma Zsolt mándoki lelkipásztor Misszionáriusok munkája címmel tartott előadást, megismertetve a hallgatóságot Isten Igéjének hirdetésének sokszínűségével, s emlékeztetve egyszersmind arra is, hogy a misszió ma is aktuális ügy, amit folytatni kell.
A reggeli áhítatok és a dr. Pótor Imre vásárosnaményi lelkipásztor által tartott esti evangelizációk az Istenhez való fordulás, megtérés fontosságát hangsúlyozták, figyelmeztetve, hogy a keresztyének nem egymástól elszigetelődve, hanem közösségben élnek. Így nem lehet elfeledkezni a cselekedetek tartalmáról sem, amelyek a másik ember életét is befolyásolja, adott esetben felemeli vagy rombolja. Csegei István esperes az 1János 4,9-10 alapján tartott nyitó istentisztelete során arra eszméltetett, hogy a mindenkori misszió kulcsa a keresztyén ember bizonyságtétele, amit a szeretet lelkében kell érvényre juttatni. Ugyanis minden ember lelki szüksége a Jézus Krisztussal való találkozás, amiből az igazi öröm fakad. Isten egyszülött Fiában juttatja érvényre az emberért való szeretetét. Istennek ez a szeretet-kiáradása pedig azt sugallja, hogy a gondokba sokszor megfáradó ember ne legyen elkeseredve, ne haragvással teljen meg a szíve, hanem megbocsátással és a jövőbe vetett reménység indulatával. Isten szeretete gyógyító erő, amely a keresztyén ember életén keresztül is átsugárzik és hat a környezetére – ha naponta Krisztusra tekint, s kéri az erőt az ég és föld Urától a Pál apostoltól tanultak szerint: „adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben, hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben” (Efézus 3,16-17). A záró istentiszteletet Berencsi Balázs szabolcsveresmarti lelkipásztor tartotta, aki az egyházmegye missziói előadójaként valóban szívügyeként és körültekintő gondossággal szervezte meg ezt a hitmélyítő hetet.
A berekfürdői csendes hét nemcsak az igei szolgálatok és az előadások által mélyítette a résztvevők közösségi élményét, hanem azzal is, hogy a különböző gyülekezetekből érkezők öt napon át egymással valóban napi közösségben voltak. Közös volt az együtt eltöltött idő, s közösek voltak az egymásnak mondott szavak is. Közös volt a hit, ami egybe fogott. Közös volt az egyház, ami egybe hívott. Közös volt az Úr, aki a Lélek által hirdette az egy, örök és igaz Igét. Noha véget ért ez a csendes hét, de a közösségi élmény erőt adóan megmaradt valamennyi résztvevő szívében, miként a Krisztusban való közös hit ereje is, ami eleven és másodpercenként megdobbanó valóság. A Krisztusban való hit a szív igazi lüktetése.

Románné Tóth Julianna református lelkipásztor, Záhony
.



Egyszerű út a Bibliához


avagy a gyulaiak által rendezett országos bibliai történetmondó verseny lehetősége a Szabolcs- Beregi Református Egyházmegye hittanos gyermekei előtt

Napjainkban egyre több erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy az emberek látókörébe bekerüljön a Biblia. Egyre több gyülekezet küzd az istentiszteleti látogatottság, illetve a hittanórára járó gyermekek számának csökkenésével. Jóllehet ennek demográfiai okai is vannak, mégis a korszellem mintegy nehéz sziklakőként állít elénk torlaszt a Biblia és az Isten eljelentéktelenítésével, egyúttal izgalmasabb lehetőséget kínálva az ember isteni rangra emelésével.
Mit tehetnénk mi a korszellemmel szemben? Kérdezhetjük némi kétkedéssel, mert többen vannak ellenünk, mint velünk. S övék a világ, mi meg mintha csak a templom falai közé lennénk szorítva – ott szólhatunk, de azon kívül legyünk némák. A lelki problémákra pihenést, kikapcsolódást, vásárlást, mosolygós barátokat, vagy éppen egy utazást ajánlanak lelkünk belseje felé, hovatovább misztikus egyesülést az istenséggel. Színes és igéző a kínálat, míg mi a magunk egyszerűségében a Bibliát tartjuk a lélek gyógyszerének, ami lássuk be sokszor keserű, s nem egy kellemetlen pillanat elé állít, amikor szembesít sanyarú állapotunkkal, lelki elerőtlenedésünkkel, s a bennünk lerakódó méreganyagokkal – az erőszakkal, ami természetessé válik, az emberi én magaslatokat meghódító valóságával, ami minket is könnyen elbódít, a bántással, amit holnap már is mi ösztönösen viszonzunk. Van miből kigyógyulni. De hogyan, ha az emberi életet megmentő gyógyszer, a Biblia, mintha már nem is lenne a köztudatban?
Látszólag nincsen, de még a családok házaiban bizonnyal találunk Bibliát, s nemcsak a polcon porosodót, vagy kifogástalan állapotban lévőt, ami a szoba ékessége lehet, hanem agyonhasználtat, aminek lapjai gyűröttek, néhol szakadtak, ragasztottak. Legtöbbször idős emberek kezében látjuk azt a csodálatos, fekete borítású, de aranybetűs könyvet. S feljajdul a szívünkből, milyen jó volna ifjak kezében is látni, akik úgy ragaszkodnak e becses könyvhöz, mint mások az ő korukban féltett kabaláikhoz szoktak. Mit tegyünk, hogy ez valóságos legyen? Egyszerűen csak adjuk a kezükbe! Micsoda? Tényleg ez lenne a megoldás? Igen. Viszont ennek már sokféle módja: vegyük meg ajándékba nekik vagy adjuk a miénket kölcsön, azután kérjük meg őket, hogy olvassanak fel belőle, vagy meséljenek arról mit olvastak. Egyszerű a képlet. Ám kérdések sokasága záporoz még: mivel ösztönözzem az ifjakat, mivel keltsem fel az érdeklődésüket, hogy időt szánjanak rá, mitől lesz számukra érdekes, értékes és fontos könyve a Biblia? Miként lehet Isten Igéjévé?
A Biblia mindig Isten Igéje volt és az is lesz, örökkön örökké. S ezt az alapvető tényt kell hangsúlyosság tenni. Akár a saját, Bibliához igazodó hiteles életünkkel, a Biblia szerinti tanácsadással, vagy a Biblia rendszeres olvasásával. Viszont ha egy ifjú előtt nincsen ilyen példa, akkor kell valami új. S erre az új, de egyszerű útra talált rá a Magvető Általános Iskola és Hajnalcsillag Óvoda Közös Igazgatású Gyulai Református Közoktatási Intézménye immáron 11 esztendeje azzal, hogy országos bibliai történetmondó versenyt szervez az általános iskolás korú gyermekek valamennyi évfolyama számára. Önmagában ez nem egy egyedülálló dolog, mondhatná a kedves olvasó, ugyanis van szavaló-, mesemondó illetve prózamondó verseny. Ugyanaz a lázas készülődés, izgalom, megmérettetés. Ez mind igaz. Egy valami mégis egészen más. A gyermekek ajkán nemcsak egy vers, egy történet szólal meg a bibliai történetmondó versenyen, hanem Isten Igéje. Nem csupán egy verses kötetet vagy egy meséskönyvet forgattak szorgalmasan a felkészülés ideje alatt, hanem a Bibliát. S amíg tanulták az ószövetségi, illetve az újszövetségi egy-egy történetüket, addig a szívük önkéntelenül is bele helyezkedett az adott történetekbe, hogy hitelesen át tudják adni majd a hallgatóságnak azokat.
A bibliai történetmondó verseny egyszerű utat kínál a Bibliához, a gyermekek kezébe adja e csodálatos könyvet, ami egyszerre közelivé, ismerőssé válik – s ahogyan a bibliai történetekben ott van Isten, a gyermeki szívben is egyszerre magától érthetődő természetességgé válik Isten jelenléte.
A Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye idén vesz először részt a gyulaiak által szervezett országos bibliai történetmondó versenyen. Megyénkből 8-an jutottak be az országos fordulóba, név szerint Antal Eszter (Gégény, 1. osztály), Nagy Zsófia (Újkenéz, 2. osztály), Hegedűs Dóra (Záhony, 3. osztály), Kepics Renáta Judit (Tuzsér, 4. osztály), Bajusz Petra (Tiszaszalka, 5. osztály), Szabó Eszter (Tuzsér, 6. osztály), Lakatos Evelin Kitti (Tiszakerecseny, 7. osztály) és Major Tímea (Ilk, 8. osztály). Emellett érdemes megemlíteni azt a tényt, hogy összesen 85 gyermek vett részt a 2010. február 27-én Gemzsén rendezett elődöntőn, akik az egyházmegye 71 gyülekezetéből érkeztek. Megható volt látni, hogy a kezükben Bibliát szorongattak. Az álom valósággá vált. S reméljük, mindez nem múlik el soha, kezeikben ott marad Biblia. S ha ez megtörténik Isten kegyelméből, akkor a bibliai történetmondó verseny 11 éves jelmondatának fohásza meghallgatásra talál: „Ne szóljon Igéd hiába…”
2010. április 16-án Gyulán kerül sor az országos döntőre, ahol minden résztvevő gyermek nyertes lesz. Nem azért, mert részvétel a fontos. Hanem annak okán, hogy megismerik közelebbről a Bibliát, Isten Igéje kikerülhetetlenül megérinti őket, és ennek az érintésnek kitörölhetetlen nyoma lesz… Aki egyszer rászokik a Bibliára, az egy életre függővé is válik tőle. Nem tud élni nélküle.

Románné Tóth Julianna lelkipásztor, Záhony